Kékfrankos
Hazánkban a legelterjedtebb minőségi bort adó vörös borszőlő. Elterjedtsége ellenére, származása érdekes módon tisztázatlan. Az eredetéről rengeteg szóbeszéd kering a mai napig is. Egyik legendában még Napóleonnak is szerepe volt. A történet szerint a napóleoni háborúk idején kétféle bankjegy volt forgalomban. Egy fehér melyet Napóleon bocsátott ki azért, hogy fedezni tudja a hadi költségeket. A másik bankjegy kék színű volt és ez sokkal értékesebb is volt. A háborúk idején a francia csapatok gyakran látogattak el a szőlősgazdákhoz némi jó borért. Természetesen, amikor a fizetésre került a sor, a borász mindig a kék bankjegyre mutatott, a kékfrankosra. Azóta kutatások már rácáfoltak a történetre hiszen Sopronban és környékén akkoriban a fehérszőlő volt az elterjedt és csak a filoxéra után jelent meg tömegesen a kékszőlő azon a vidéken.
Sajnos sokáig túlságosan is nagy figyelmet kapott és hanyag módon túltermelték, ezáltal fajtajellegét kicsit elvesztette és tömegborrá vált.
Középnagyok a fürtjei, olykor ágas, közepesen tömött, rövid fürtnyelű. Bogyói szintén középnagyok, gömbölyűek, vastag héjúak, sötétkékek, kissé hamvasak, lédúsak, kellemes ízűek. 10 dkg átlag fürttömegű. Bora fiatal korban kékes árnyalatú, finom cserzőanyag tartalmú, ám gyakran savas.
A legtöbb kékfrankos Sopronból, Szekszárdon és Egerben készül. Mára ismét alapanyaga lett a bikavérnek. Előszeretettel használják Cabernet és Merlot házasításához.Pompás kísérője lehet sertéshúsételeknek, ragus ételeknek, pörkölteknek vagy csak egy jóízű baráti beszélgetésnek.