Rizlingszilváni / Müller-Thurgau
A Rizlingszilváni név lassan kikopik a köztudatból, hisz a gazdák már csak 2008. dec. 31-ig használhatták utána át kellett térniük a Müller-Thurgau az Európai Unió előírásai szerint. Svájci eredetű nagyon elterjedt borszőlőfajta. Nevét Hermann Müller után kapta, aki a rajnai rizling és a zöldszilváni keresztezésével nemesítette a 19. század végén, bár sokan azt gondolják, hogy két rizlingfajta hibridje. Mindkét nézetre rácáfoltak a DNS-vizsgálatok mely szerint a rizling és a chasselas nem pedig a zöldszilváni hibridje. Jó termőképességű sok fürtöt nevelő szőlő. Tőkéje erősen növekvő, fürtjei közepesen tömöttek, vállasak, hengeresek, kicsit vállasak. Bogyói édesek, lédúsak, sárgásfehérek, megnyúltan gömbölyűek, jellegzetes fűszeres ízűek. Reduktív technológiával lehet belőle bort készíteni. Ezek a borok könnyedek és gyorsan fejlődnek, de ízanyaguk csekély és hamar öregszenek. Közepes cukortartalmú és kis savtartalmú.
A próbálkozás ,hogy a két keresztezett fajta előnyös tulajdonságait egyesítsék kudarcot vallott, mégis Németországban elterjedt lett. Ennek fő oka ,hogy az 1970-es években felkapott lett a „liebfraumilch” nevű bor, melynek fő alapanyaga. Ez a tömegbor jórészt olcsó, alacsony minőségű, középédes. Sajnos a népszerűségében törés következett be amikor 1979-ben a tél nagyon kemény volt, a hőmérséklet akár -20 °C alá is esett. Ekkor a német rizlingszilváni ültetvények jelentős része elpusztult, míg az ellenállóbb rizling szőlők megmaradtak. Ma már kevésbé népszerű, gyakran lefelejtik a cimkéről.